- SZIA, BRIA MONAAH VAGYOK.. - MOSOLYOG. SZEME CSILLOG a sötétedő délutáni fényben, haja lágyan omlik vállára. Gyönyörű, de a gyönyörű szó talán nem is jellemzi őt teljesen. Nincs rá szó. Egyszerűen még az én nagy dumás mivoltom is csorba dől, ahogy meglátom. Kinyújtja csöppnyi kezét, azzal a céllal, hogy kezet rázzunk. Illedelmes ember vagyok én, ezért megcsókolom a kézfejét. Nem nézek fel, de érzem, ahogy egy pillanatra megdermed, és talán el is pirul. Egy pillanat múlva elenged a válla szorítása, ezután felemelkedek, és egy kicsit lenézek rá. Miközben nézem, látom, ahogy végigfut a tekintete rajtam. Csak egy szó jut az eszembe: kell.
- Hé, te vagy a fotós? - kuncogok. Értetlenül bámul rám, aztán felemeli a gépét. Igen, ő a fotós. Igen, nekem meg megremeg a lábam? De miért reagálok így? Mindig távol állt tőlem ez a dolog, mert rendszerint a lányoknak szorult össze a gyomruk, amikor megláttak. Szokatlan érzés kerít hatalmába, és legszívesebben megütnék valakit.
- Hé, öcsi, idő van! - szalad hozzánk Eddy. Ő volt a meccseim rendezője, és az egyik legjobb barátom is.
- Vigyázz rájuk - a két lányt Jay-hez irányítom, és veszek egy szaggatott levegőt. Mindig magabiztos voltam a verekedéssel kapcsolatban, de most állandóan csak Brián legeltetem a szemem. Megsimítom puha arcát és a fülébe suttogok: - Vigyázz magadra, Angyal.
Végig nézek rajta. Szűk, fekete farmert, piros trikót és egy magasított szárú cipőt visel. Semmi különleges nincs benne, de mégis átlagon felülinek látom. Miért lehet ez? Kérdezem mantraként, de senki nem válaszol rá. Nem is várom el. Furán néz rám, talán megrémült. De enyhül a tekintete, amikor a szemébe nézek, és elpirul. Rózsás arcocskáját lágy hullámokban keresztezi a gesztenye barna haja. Kék szemével vizslat, talán valamit mondani akar. Közelebb hajol, s suttogni kezd: - Nem mászol bele a bugyimba, Bomer! - a végén lágyan megharapja a fülemet, és azt hiszem alig tudom visszatartani a lent dudorodó társamat. Hm, ez a lány. Istenem, miért küldtél pont közénk egy ilyen tökéletes kurva angyalt?
- Ne higgy a téveszméknek - kacsintok, és elérem, hogy megint zavarba hozzam. De visszakapja, mert a kurvaságával felállította a szunnyadó harcost. Eddy már nagyon nyugtalan, ezért rámosolygok a bátyámra, és elindulok. Be, a ringbe. Oda, ahol a legjobban érzem magam. A másik, ahol igazán jól érezném magam, az Angyal kezeiben lenne. Fejezd be az álmodozást, Bomer, mert nem tudod visszatartani magad, és ez a lány nem a kanapédra való. Nos, igen..
Sok ribancot viszek haza naponta, de nem viszem tovább őket a kanapémnál. Ott megdugom őket, aztán vége. De Bria nem oda való. Neki az ágyamban a helye.
Ahogy belépek a kis ajtón minden nekem szurkoló - vagy ellenem, de azok nincsenek sokan - nagy üdvrivalgásban tör ki. Megszoktam a hangzavart, és a tapsvihart, de most visszanézek egy pillanatra. Ott áll, apró mosollyal az ajkán, és a kezében a géppel. Ezeket a képeket nem mutathatjuk meg senkinek. Talán kiteszem a szobámba.. Talán csináltatok vele közöset is. És akkor azt is kiteszem. De miért beszélek úgy, mint egy Rómeó? Höh, ez nem én vagyok. Kussolj, érzelgős Eliott, mindjárt jön az ellenfeled!
Az ellenfelem kilép a másik ajtón, és lesajnálóan bámul rám. Ezzel kell verekedjek? Kettétöröm, baszdmeg! A bíró - aki a körünk között volt csak bíró, amúgy Rongard - kongat, és miután elmondja a játékszabályokat elindítja a meccset. Nem hagyom, hogy a - mások szerint - nagy John Hevorder kiüssön, ezért okosan kell kiszámoljam a lépéseit. Tuti, hogy most balosat fog ütni. És igen, egy bal horog. Oké, eddig jó vagyok. Ha most ellépek, akkor nem talál el, és akkor még megtudom nézni Bria-t is. De nem! Nem fordulhatok hátra, mert elvesztem a meccsemet.
6 perc alatt sikerül teljes K.O-ra vigyem a srácot, és egy kis vérrel a számon, de megnyerem a meccset. Mosolyogva lépek ki a ringből, és a szememmel keresem Bria-t és a többieket. Jay-t és a barátnőjét megtalálom, de Bria nincs a helyén. Félteni kezdem, hogy mi van, ha történt vele valami baj. Idegesen lépkedek Jay-hez, és közelebb hajolva hozzá ráförmedek.
- Hol van?! - suttogom. Jay idegesen oldalra pillant, ezzel elárulva magát. Követem a tekintetét, és meglátom, ahogy egy illuminált állapotban lévő ember fogdossa. - Miért nem védted meg? - meglököm a bátyámat.
- Mert azt mondta, hogy ismeri a csávót, és, hogy ne csináljak semmit, mert leüt. Mondom, akkor hagyom, beszéljenek. Azt nem láttam már, hogy a srác mit csinál vele! - förmed rám. Bria felé fordulok, és elkapom a srác kezét.
- Hé, te taj paraszt, húzzál innen! - kiabálom neki. Megfordul és megakar ütni, de aztán hirtelen ledermed. Gúnyosan vigyorogva nézem, ahogy meghunyászkodik. Nagy szemekkel pislog rám.
- Bo-bocsánat Eliott Bomer, izé. Bocsánat! - és elfut. Vigyorogva fordulok vissza Bria-hoz, de egyből lefagy a fejemről a vigyor, amikor szembe találom magam a fagyos tekintetével. Most mi van?
- Kösz - csap a vállamra, és kikerül. Nem mosolyog, nem ölel meg, nem kedves velem. Most meg mi a fene lett vele? Baszdmeg, esküszöm nem értem a nőket!
- Hé, öcsi, idő van! - szalad hozzánk Eddy. Ő volt a meccseim rendezője, és az egyik legjobb barátom is.
- Vigyázz rájuk - a két lányt Jay-hez irányítom, és veszek egy szaggatott levegőt. Mindig magabiztos voltam a verekedéssel kapcsolatban, de most állandóan csak Brián legeltetem a szemem. Megsimítom puha arcát és a fülébe suttogok: - Vigyázz magadra, Angyal.
Végig nézek rajta. Szűk, fekete farmert, piros trikót és egy magasított szárú cipőt visel. Semmi különleges nincs benne, de mégis átlagon felülinek látom. Miért lehet ez? Kérdezem mantraként, de senki nem válaszol rá. Nem is várom el. Furán néz rám, talán megrémült. De enyhül a tekintete, amikor a szemébe nézek, és elpirul. Rózsás arcocskáját lágy hullámokban keresztezi a gesztenye barna haja. Kék szemével vizslat, talán valamit mondani akar. Közelebb hajol, s suttogni kezd: - Nem mászol bele a bugyimba, Bomer! - a végén lágyan megharapja a fülemet, és azt hiszem alig tudom visszatartani a lent dudorodó társamat. Hm, ez a lány. Istenem, miért küldtél pont közénk egy ilyen tökéletes kurva angyalt?
- Ne higgy a téveszméknek - kacsintok, és elérem, hogy megint zavarba hozzam. De visszakapja, mert a kurvaságával felállította a szunnyadó harcost. Eddy már nagyon nyugtalan, ezért rámosolygok a bátyámra, és elindulok. Be, a ringbe. Oda, ahol a legjobban érzem magam. A másik, ahol igazán jól érezném magam, az Angyal kezeiben lenne. Fejezd be az álmodozást, Bomer, mert nem tudod visszatartani magad, és ez a lány nem a kanapédra való. Nos, igen..
Sok ribancot viszek haza naponta, de nem viszem tovább őket a kanapémnál. Ott megdugom őket, aztán vége. De Bria nem oda való. Neki az ágyamban a helye.
Ahogy belépek a kis ajtón minden nekem szurkoló - vagy ellenem, de azok nincsenek sokan - nagy üdvrivalgásban tör ki. Megszoktam a hangzavart, és a tapsvihart, de most visszanézek egy pillanatra. Ott áll, apró mosollyal az ajkán, és a kezében a géppel. Ezeket a képeket nem mutathatjuk meg senkinek. Talán kiteszem a szobámba.. Talán csináltatok vele közöset is. És akkor azt is kiteszem. De miért beszélek úgy, mint egy Rómeó? Höh, ez nem én vagyok. Kussolj, érzelgős Eliott, mindjárt jön az ellenfeled!
Az ellenfelem kilép a másik ajtón, és lesajnálóan bámul rám. Ezzel kell verekedjek? Kettétöröm, baszdmeg! A bíró - aki a körünk között volt csak bíró, amúgy Rongard - kongat, és miután elmondja a játékszabályokat elindítja a meccset. Nem hagyom, hogy a - mások szerint - nagy John Hevorder kiüssön, ezért okosan kell kiszámoljam a lépéseit. Tuti, hogy most balosat fog ütni. És igen, egy bal horog. Oké, eddig jó vagyok. Ha most ellépek, akkor nem talál el, és akkor még megtudom nézni Bria-t is. De nem! Nem fordulhatok hátra, mert elvesztem a meccsemet.
6 perc alatt sikerül teljes K.O-ra vigyem a srácot, és egy kis vérrel a számon, de megnyerem a meccset. Mosolyogva lépek ki a ringből, és a szememmel keresem Bria-t és a többieket. Jay-t és a barátnőjét megtalálom, de Bria nincs a helyén. Félteni kezdem, hogy mi van, ha történt vele valami baj. Idegesen lépkedek Jay-hez, és közelebb hajolva hozzá ráförmedek.
- Hol van?! - suttogom. Jay idegesen oldalra pillant, ezzel elárulva magát. Követem a tekintetét, és meglátom, ahogy egy illuminált állapotban lévő ember fogdossa. - Miért nem védted meg? - meglököm a bátyámat.
- Mert azt mondta, hogy ismeri a csávót, és, hogy ne csináljak semmit, mert leüt. Mondom, akkor hagyom, beszéljenek. Azt nem láttam már, hogy a srác mit csinál vele! - förmed rám. Bria felé fordulok, és elkapom a srác kezét.
- Hé, te taj paraszt, húzzál innen! - kiabálom neki. Megfordul és megakar ütni, de aztán hirtelen ledermed. Gúnyosan vigyorogva nézem, ahogy meghunyászkodik. Nagy szemekkel pislog rám.
- Bo-bocsánat Eliott Bomer, izé. Bocsánat! - és elfut. Vigyorogva fordulok vissza Bria-hoz, de egyből lefagy a fejemről a vigyor, amikor szembe találom magam a fagyos tekintetével. Most mi van?
- Kösz - csap a vállamra, és kikerül. Nem mosolyog, nem ölel meg, nem kedves velem. Most meg mi a fene lett vele? Baszdmeg, esküszöm nem értem a nőket!
Uhhh *-* Már az elso reszben mik vannak :)) Nagyon jo lett :)
VálaszTörlés