15. - Meccs

Az előző rész tartalmából:

"- Sokszor leakartam rólad tépni a ruhát, és most, hogy itt állsz előttem ekkora.. nos, keblekkel. A lényeg, cica, hogy sose gondoltam, hogy ekkora méreteid vannak - reszelős hangon felnevet és végighúzza ujjait a mellkasomon, hasamon. Elnevetem maga majd felhúzom magamhoz és csókot nyomok a szájára."

Bria

ÉRZEM A PILLANTÁSÁT MAGAMON. OLYAN EZ, MINT AMIKOR GIMIBEN ÚJ AZ ember lánya és mindenki megbámulja. De az ő pillantása gyengéd, vágyakozó. Vágyakozik rám és tudja, hogy bármelyik pillanatban megadnám neki magam. Újra, és újra. Kuncogva pillantok felé. 
- Ne nézz már. - Mosolyogva megrázom a fejem és a vállára hajtom a fejem. Apró puszit nyom a fejemre majd felpillant. Mira és Jay ekkor érkezik a hallba és leülnek velünk szembe. 
- Látom nagy a boldogság - vigyorog legjobb barátnőm és kacsint is egyet. Elnevetem magam. 
- Igen, Briana és én.. - mereng el Eliott, keze a combomon pihen. - egy álom, nem igaz? - vigyorog és belebök az oldalamba.
Hangosan felnevetek és csak bólogatni tudok. Egy álom ez az egész.
- És ma megverjük azt a csótányt, aki ellen ki kell állnod, haver? - Jay mosolyogva nyújtja az öklét Eliott felé, aki mosolyogva viszonozza.Mira rámmosolyog, majd szólásra nyitja vöröses árnyalatú ajkait.
- Szóval, arról akartunk beszélni veletek - belekarol Jay-be aki apró puszit nyom a legjobb barátnőm fejére. Mira belepirul -, hogy szeretnénk, ha ti lennétek a tanúink az esküvőnkön, december tizenharmadikán. 
Levegőért kapok és sugárzó mosollyal nézek össze Eliottal.
- Ez.. - kezdem és nem jutok szóhoz a boldogságtól. - Persze, hogy elvállaljuk! 
Eliott is mosolyogva bólogat mellettem, keze a combomon nyugszik. Csókot nyom a halántékomra. 

***
- Cica, bármennyire izgatóan nézel ki, így nem jöhetsz a meccsre - rázza rosszallóan Eliott a fejét. Végignézek magamon. A fehér top kiemeli amit ki kell, mégse mutat túl sokat. A farmer nadrág pedig csípőig ér, de a póló egy picit feljebb végződik, így rálátást engem egy kis csíkra a hasamból. Forgatom a szemem és Eliottra pillantok.
- Ez az egyetlen a nem-izgató kollekciómból. A többi rózsaszín és szőrmés - morgom, és belebökök az előttem álló Eliott izompólóba bújtatott karjába. 
- Nem akarom egész éjjel azt lesni, hogy élsz-e még. Nagyon sokan lesznek a bunyón és ha történne veled valami.. - ökölbe szorítja a jobbját. Mosolyogva megrázom a fejem, ujjaimmal az álla alá nyúlok és apró csókot nyomok a szájára. 
- Semmi bajom nem lesz, rendben? - még egy csók. - Mira-ék vigyáznak rám, én pedig nem fogom hagyni magam, ha valaki belémköt. - És még egy csókot nyomok duzzadt ajkára. Belemosolyog a csókba, és a szívem kihagy egy dobbanást. Sajnálom, ilyen hatással van rám ez az édes seggfej.
- Bármennyire szeretnélek most gerincre vágni az ágyon, nem lehet. Indulnunk kell - leeresztett pillái alól figyel engem. Ez a tudom-hogy-szexi-vagyok nézése. Felnevetek és felkapom magamra a kabátomat.
A kocsit Jay vezeti, mellette pedig Mira ül, épp csókot váltanak, amikor beülünk. Eliott nem szakítja el a tekintetét az enyémtől, majd magához húz és mélyen, édesen megcsókol.
- Ezt miért kaptam? - kérdezem, amikor elválnak ajkaink. Homlokát az enyémnek támasztja, halkan kezd beszélni, úgy, hogy csak én halljam.
- Szeretlek. 
Kitágult pupillákkal nézem, majd mosolyogni próbálok.
- Tudom - suttogom majd elnevetem magam. Furán felvonja a szemöldökét, de csak mosolyog. Előre pillant, és nagyot sóhajt. Tudom, mi jár a fejében: miért nem mondtam én is ki? Akit én szeretek, azt csak a baj éri. De őt tényleg szeretem. Szeretem, Eliott Bomert, és ez... ez az a dolog, amit legszívesebben mindenki tudtára adnék.

A vállára hajtom a fejem, úgy utazunk végig a városon, végül egy elhagyatott erdőszéli klubhoz érünk. 
- Biztos jó helyre jöttünk? - kérdezem a többiektől, amikor kiszállunk. A hely gyéren kivilágítottnak tűnik, ám amikor kinyílik az ajtót, belülről vakító fény mutatkozik. Jay röviden bólint majd átkarolja Mira-t.
- Nekem nem tűnik veszélyesnek a dolog - Eliott a derekamra simítja a kezét majd körülnéz. - Jay, akkor ahogy megbeszéltük, figyelsz Briana-ra is. - Mindketten bólintanak. Eközben én végig a bejáraton tartom a szemem. Egyre többen és többen tolakodnak be a szűk ajtón. 
- Figyelj rám. - Hirtelen Eliott maga felé fordít és a szemeimbe néz. - Nem akarom, hogy valami bajod legyen, ezért - elővesz a zsebéből egy kis tégelyt -, ha valaki csak egy ujjal is hozzád mer érni, ezzel megvédheted magad. 
Nagy szemekkel nézem a gázspray-t majd elteszem a táskámba. Kezeim közé fogom Eliott arcát és rámosolygok. - Semmi baj nem lesz. 
Oldalra fordítja a fejét és csókot nyom a tenyerembe majd a számra is. 
- Menjünk be mert halálra fagyok - Jay összedörzsöli a két tenyerét majd elindulunk. Minden lépéssel növekszik az aggodalmam. Mihelyt beérünk, elkérik a kabátjainkat, de egyikünk se adja le, inkább a kezünkben fogjuk majd. 
- Eliott, baby! - kiált fel a hátunk mögül egy cincogó női hang. A cincogás tulajdonosa egy csinos, magas, fekete hajú szépség. Felvonom a szemöldökömet és Eliott reakcióját várom, aki megfordul velem együtt és kíváncsian várja a nő megjelenését.
- Hé, Savanna. - El hangja hideg és úgyis pillant a lányra, aki szélesen mosolyogva közeledik felénk. Ölelésre nyitja vékony karjait, de hátrálunk.
- Azért örülök, hogy emlékszel rám, édesem. - Savanna édesen mosolyog, ám érződik rajta a pia és a drog éles keveréke. Visszafolyton a hányingeremet. - Látom nem egyedül jöttél - a lány tekintete végig szalad rajtam majd Jay-en és Mirán és puffogó hangot hallat.
- Öhm, mi most tovább mennénk - Jay ellép a lány mellett magával húzva menyasszonyát aki undorodva rázza le magáról a tömeg kezeit. Eliott belémkarol és mi is követjük a többieket.
- Baby, mi? - még mindig felvont szemöldökkel pillantok Eliottra aki undorodva megrázza a fejét. 
- Hagyjuk, nem akarok róla beszélni. 
Megvonom a vállam és puszit nyomok a barátom arcára. Felnevet, miközben beljebb lépünk. Körülnézek: a tömeg egyre és egyre nagyobb lesz, nők, férfiak mindenütt. A legtöbbjük már nem szomjas és mindenki fogadásokat tesz a meccs kimenetele felől. 
Eliott egy utolsó csókkal búcsúzik majd Jay-jel együtt elmegy felkészülni. Mira belémkarol és együtt foglalunk el egy, a küzdőtérhez közelebbi kanapét. 
- Izgulsz? - mosolyog rám legjobb barátnőm. Egy pillanatig elgondolkozok a kérdésén. Izgulnom kellene? Láttam már Eliott-ot verekedni, és mindig nyer. Ám, ha ez a Thompson gyerek tényleg olyan erős, amilyennek mondják... Nem! Eliott nyerni fog. Kihúzom magam és Mirára pillantok.
- Nem, azt hiszem nem izgulok.
Bólint majd nagy levegőt vesz és beszélni kezd.
- Tudod, beszélgettünk Jay-jel. 
- Miről? 
- Rólatok.
Felvonom a szemöldökömet, érdeklődve nézek rá.
- Jay azt mondta, hogy az öccse még sose volt ennyire.. boldog. És felszabadult. Amióta megjelentél az első meccsen, azóta mindig csak mosolyog. És most, hogy.. tudod, hogy ti ketten - köhint majd elneveti magát. - Elmondta Jay-nek, hogy ennyire még sose érezte magát szabadnak. Szeret téged. 
Nagyot ugrik a szívem a szó kiejtésénél.
- Én.. - beletúrok a hajamba. - Én is szeretem őt. 

A meccs már javában zajlik, Eliott még egyetlen ütést sem kapott, bár úgy érzem, hogy többször pillant oda, ahol mi ülünk, mintsem verekedne. Megrázom a fejem majd felpattanok de Jay rákulcsolta az ujjait a csuklómra.
- Hová indulsz? - kérdezi, a félhomályban is látni, ahogy felhúzza mesterien megformált szemöldökét. Olyan, mint az öccse, csak öregebb kiadásban.
- Szurkolni fogok a barátomnak. Ahogy egy igazi barátnő tenné.
Jay és Mira is felpattan és együtt húzódunk közelebb a körhöz. Középen a két versenyző, Thompson és Bomer. Eliott kitér egy újabb ütés elől, amit mindenki, aki neki szurkol tapssal ünnepel. Elmosolyodok és minden egyes ütésnél megrezzenek. Majd, amikor El mindet kikerüli, akkor kezdek megkönnyebbülni. 
Eliott kiütéssel nyeri a versenyt. Mindenki tombol, Thompson pedig vérző orral-szájjal fekszik a padlón. Adam, a verseny bírója egy fehér anyagdarabot dob a vesztes fejére. Mindenki felkiált, mindenki egyszerre kiabálja a barátom bevét. az én barátom, Eliott Bomer.
- És most menjünk ünnepelni! - Eliott hirtelen felkap és miközben édesen a számra tapasztja a sajátját, elindulunk kifelé. Kuncogva túrok a hajába, érzem, ahogy az izzadsága keveredik a parfümömmel. 
- Annyira, de annyira büszke vagyok rád - súgom a csókba és újra magamhoz vonom. Férfias mordulást hallat majd egyből becsusszanunk a kocsiba.
- Le kell állnom - suttogja, szája még mindig az enyémen van. Megrázza a fejét majd elhúzódik. - Ne legyél ennyire izgató, Briana - ró meg, majd elneveti magát. Én még mindig a csók hevétől lihegek. 
- Először is - kezdem, majd beletúrok a hajába, miközben ő becsatolja a biztonsági övemet. Jay és Mira is beszállt már. - büszke vagyok rád. Másodszor pedig ez.. ez az egész amit csináltál. Hű - elnevetem magam és csókot nyom a nyakába. 
- Mondd ki - súgja, amitől megdermedek. - Mondd ki, hogy szeretsz. Kérlek, Briana.
Felpillantok, szeme ékkőként csillog. Kezembe fogom az arcát és halkan súgom neki: 
- Szeretlek. Szeretlek, Eliott Bomer.